„A kutatás-fejlesztés és az alapkutatás finanszírozásának különbségei Magyarország vármegyéi esetében” c. tanulmány elérhető.
A publikáció izgalmas betekintést nyújt a magyarországi kutatás-fejlesztés (K+F) és alapkutatás finanszírozásának területi különbségeibe 2005 és 2023 között. Különösen érdekes a kutató-fejlesztő helyek számának, a kutatói állomány létszámának és a K+F-ráfordítás GDP-hez viszonyított arányának változásai.
A legkiemelkedőbb eredmények közé tartozik, hogy Budapest dominanciája a tudományos életben továbbra is megkérdőjelezhetetlen, hiszen 2023-ban a kutatóhelyek 45,8%-a és a kutatók 59,8%-a a fővárosban koncentrálódott. Ezt követi Hajdú-Bihar és Csongrád-Csanád vármegye, ahol a vidéki egyetemi központok húzóereje egyértelműen megmutatkozik. Érdekes módon, míg Pest vármegye a kutatóhelyek számában és kutatói létszámban második helyre küzdötte fel magát, az OTKA (Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok) támogatásokban csupán az ötödik helyen végzett, jelezve Budapest tudományos túlsúlyát.
A kutatás továbbá kiemeli, hogy 2005 és 2023 között országosan 22,9%-kal nőtt a kutatóhelyek száma. A kutatói létszám legnagyobb növekedése Veszprém (84%), Pest (82%) és Győr-Moson-Sopron (76%) vármegyékben figyelhető meg.
A tanulmány rámutat arra, hogy bár Budapest vezető szerepe vitathatatlan, több vármegye — különösen a vidéki egyetemi központokkal rendelkező régiók — egyre aktívabban vesznek részt a K+F és alapkutatás világában, miközben más térségek (pl. Nógrád, Tolna) még mindig küzdenek a tudományos életbe való bekapcsolódással.